Bejelentkezés:

Tudjunk meg többet az ízületi porckopásról!

Beküldés: 2015-09-07 11:40:20 ; Olvasva: 862 alkalommal

Az ízületi porckopás, azaz artrózis az ízületek leggyakoribb betegsége. Bár kialakulásában a genetikától a környezetig számos tényező szerepet játszik, fontos tudnunk, hogy a lakosság 15-20%-a érintett valamilyen szinten ebben a betegségben.

A porckopás következményeként az ízületi felszíneket egységesen takaró porcfelszín elkezd felszakadozni, felrojtozódik, a súrlódásmentesség megszűnésével a terhelés egy része áttevődik a csontokra, ezáltal annak szerkezete is megváltozik, ami szintén fájdalmat generál. Az ízületi fájdalom és a porcsérülések miatt az ízületi folyadék felszaporodik, ezáltal nő a belső nyomás, ez túlterheléshez vezet. Ezek a folyamatok gyulladást indítanak, amely tovább fokozza a fájdalmakat.

porckorong_kopas

kép forrása ITT

Artrózis két típusát különböztetjük meg. Az elsődleges artrózis oka rendszerint ismeretlen és általában 45 éves kor fölöttalakul ki, inkább a nőknél. A másodlagos artrózisok esetében ezzel szemben ismert a kialakulás oka: a betegséget az ízület sérülése, gyulladása, fejlődési rendellenessége, túlterhelése előzi meg, vagy olyan betegséggel kapcsolatos (pl.diabétesz), amely az ízületi porc anyagcseréjét befolyásolja. A porckopás ezen fajtája nem korhoz kötött, már egész fiatalokat is érinthet.

Mikor gyanakodjuk artrózisra?

 

Az ízületi porckopásnak három jellegzetes tünete van:

A térdízületünket érintő porckopások valószínűségét fokozottan növelik a különböző környezeti tényezők.

 Nézzünk párat:

 Kezelési lehetőségek:

labas_kep

Kép forrása ITT

tanc_a_legjobb

Kép forrása ITT

 

Hölgyeknek a tánc, zumba. Válasszunk olyan mozgást, amely örömet is szerez, a regenerálódásnak a pszichés tényezők is fontos részei.

A térdízületben létrejövő sérülés és sokszor ennek eredményeként jelentkező instabilitás rövidebb-hosszabb távon igen jelentős, gyakran már visszafordíthatatlan kórfolyamatot indít el. Konzervatív terápia során célunk, hogy a térd dinamikus (aktív) stabilizátorait – izmokat – megerősítsük, hogy a térd a szükséges stabilitását visszaszerezze. Ezen stabilizátorok nem képesek a térd minden helyzetében az szalagok megfelelő helyettesítésére. Abban az esetben, amikor a beteg az izmokat megfelelő mértékben képes megerősíteni és az ízületben levő receptorok működése is megfelelő, akkor a páciens stabilnak érzi ugyan a térdét, de az ízületen belüli, ún. „mikroinstabilitás” továbbra is fennáll és a megváltozott kinematika folyamatos plusz terhelést ró az ízületre, ezáltal elősegítve a degeneratív folyamatok kialakulását. A térdízületben megjelenő instabilitás az ízületi porcfelszín károsodásához, artrózis kialakulásához vezet. Az instabilitás magával vonja a társsérülések, mint az oldalszalag szakadás, meniszkusz sérülés; stb. gyakoriságának kockázatát is. Ennek megelőzése céljából fontos, hogy sérülést követően megfelelő időben megkezdjük az ízület tehermentesítését.


Hozzászólások
Nincsenek hozzászólások!
Írjon hozzászólást
Neve


Email


Vélemény Note: HTML is not translated!
Adja meg a téglalapban található kódot: